Spa, Belgium

https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/SpaBuszok
https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/2010SpaBusz2
https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/Type3KarmanPorsche
https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/2010SpaBogarak
https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/2010SpaEgyeb

2010 Rajzás
https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/2010RajzasOldtimersokadalom

2010 Szilveszteri Népautós Tali
https://picasaweb.google.com/transporter.talalkozo/2010dec31

Sör reklám forgatás:

https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/Forgatas

Revell 1/35,  My Westi

https://picasaweb.google.com/100401660698918245401/Westim

 

Kals T1 Treffen, Ausztria

Egy barátom nagyon jól megírta a sztorit, íme:

Élmény 8000 forintért ?! avagy Grossglockner, az elérhetetlen.
Írta: Szabó Balázs
2010. július 19. hétfő, 13:11

A gombóc és a vw bus összefüggései pár sorban.

Először azt gondoltam, valami olyasmivel kezdem majd, hogy ?egy kedves rajongónk a hétvégén végigment az álomtúrán, köszönjük az élménybeszámolót és a sok szép fotót?.

Aztán úgy hozta az sors, hogy megkaptam az életem legszebb szülinapi ajándékát a barátaimtól és megírhatom ezt a cikket én.

Bővebben:

Sokan – köztük én is – elérhetetlen álomnak gondoltunk egy 1200km-es túrát a világ egyik legszebb túraútvonalán, de lerázván a pesszimizmust és egy józanul gondolkodó, kiváló logisztikus elme, rózsaszín álomképét sokadszor meghallgatván, belevágtunk.

Bár évek óta álmodoztam arról, hogy elmegyek egyszer a Grossglocknerre, mégis váratlanul ért a tény, miszerint eljött a reggel, indulunk! Hahó Bugi! Pakolás!

Ugyan csütörtökön már mindent megbeszéltünk Kusztóval, mégis valahogy úgy keltem fel péntek reggel, hogy nem volt bennem az az izgalom ami egy utazás előtt benne van az emberben, azt hiszem még akkor sem voltam benne biztos, hogy elindulok és oda is érek.

A melankóliából Stone telefonja zökkentett ki, miszerint ?beugrom érted Bugibá és leviszlek siófokig?, hoppá ezt bizony már nem lehet lemondani, hoppá már magamat sem tudom meggyőzni, hogy lehetetlen.

Oké, rendben elengedem magam, vigyen az ár. Szakad az eső, robogóra ültem és irány Páty, kis kvaterkázás, kutya a csomagtartóba, Pötty a gyerekülésbe, biztonsági övek becsatolva, indulás siófokra.

Siófokról átugrottunk Szárszóra Gumibogiékhoz és eltöltöttünk egy csodálatos napot a céges üdülőben pár jó barát fórumos társaságában ahol DtGabi és Gumibogi életet vert a tandembe, labdáztunk, vizibicikliztünk, sok finomságot ettünk, ittunk, pancsiztunk Marcival és Pöttyel, szóval nagyon jól éreztük magunkat.

Fél tízre jött értem Kusztó és Lacika siófokra, beugrottunk Akarattyán Petiért és elindultunk a nagy útra Kusztó Toyotájával. 🙂

Egy láncdohányosnak, enyhén másnaposan éjféli indulással, nem volt egyszerű levezetni 600km-t hat megállással, hat cigivel de amikor közeledtünk már az úticélhoz és előttünk magasodott az Alpok hegylánca, az adrenalin mindenen átsegített.

Elérkeztünk az oda vezető utunk utolsó 13km-éhez (még a Toyota is megszenvedte!), azon gondolkoztunk, hogy a fenébe ment itt fel egy T1.

Megérkezésünk Kals-ba egy olyan élmény volt, amit minden buszosnak kívánok, hogy egyszer átéljen, nehéz leírnom azt amikor minden kis utcában, parkolóban, az út szélén, házak kertjében, mindenhol T1-T2 buszok lepnek el egy kb. 2-300 fős kis települést.

Egy kicsit olyan érzés volt min gyerekkoromban, amikor a nagyapám a Jézuska megérkezése előtt elvitt sétálni, amíg a szüleim feldíszítették a fát és alá tették az ajándékokat. Szóval, amikor tudja az ember, hogy mindjárt valami óriási dolog fog vele történni, látja, ahogy minden ház ablakán egy kis részlet előbukkan abból, ami őt is érni fogja hamarosan, de ez nem rontja el mégsem a karácsonyt és siet haza mert tudja, hogy a legnagyobb, a legszebb még hátra van .

Igen a legnagyobb a legszebb az a pillanat volt, amikor a kempingbe megérkeztünk egy kis meglepetés ébresztőre PéZsé barátomhoz .

Reggel nyolc óra volt, a kis katlanban éppen akkor jött fel a nap, előresiettem a parkolóból egy nagyon nagy gombóccal a torkomban és talán azért,hogy a srácok ne lássák a szemem sarkában azt a pár könnycseppet amit elmorzsoltam. Lehet, hogy soha nem fogok olyan gyönyörű képet látni, mint ami akkor elém tárult.

Csönd, nyugalom, békesség, harmónia és kb. 100 busz, gyönyörű rendezett sorokban, vagy kaotikus de mégis rendet sugalló összevisszaságban, álmos de jókedvű, halkan egymásnak 10 nyelven jó reggelt kívánó ?mindenféle emberek? buszos kutyák, halk kacajok, amik elmúlt este titkairól fecsegnek.

Felemelő érzés volt, megkönnyeztem.

PéZsét egy ?hallo kollege komm ein gratis bier? és némi üvegkocogtatás hatására sikerült előcsalnunk rejtekéről és mivel meglepetés volt neki (picit titkoltuk is), a kissé bosszús, álmos arca egyből egy hatalmas mosollyá változott.

Ölelkezés, csókolózás, kávézás, croissant evés és indulás a találkozó hivatalos helyszínére a kb 2 kilométerre található Kals-i sípálya tövébe.

Az odavezető úton mindenhonnan szállingóztak a buszok, mi egyik ámulatból a másikba estünk, mire odaértünk már mindenhol csak buszok voltak, tömött sorokban szinte még a háztetőkön is.

A találkozó hivatalos fő programja a Grossglockner Hochalpenstrasse és a Franc-Joseph csúcs meghódítása következett. Mivel igazán nem voltunk tisztában a távolságokkal és ugye mi Kals am Grossglockner ?ben tartózkodtunk, mindannyian egy 2-3 órás túrára gondoltunk, de nem így lett. Egy körülbelül 1 órás autókázás után megérkeztünk az első fizetős szakasz végére, ahol megpihentünk mindannyian húsz percre, kellett is a pihenés, mert az út nagy része még előttünk állt.

A második fizetős szakasz előtt állt meg a konvoj ismét, itt három, négy sorban sorakoztatták fel az autókat a rendezők ezzel mindenkit bevárva. Tulajdonképpen itt szembesültünk azzal, hogy 2-300 busz jött el és fogja megmérettetni magát amint később kiderült nem is kis erőpróbán.

Mint PéZsé utólag elmondta, folyamatosan világító olajlámpával, egyesben és kettesben nyolc személlyel megmásztuk egyetlen megállás nélkül a Grossglocknert ami Ausztria közúton elérhető, legmagasabb pontja.

Hatalmas öröm és ováció tört ki belőlünk, mert egyikünk sem hitte igazán, hogy egy 40+ éves autó egyetlen megállás nélkül megtesz 70 perc alatt egy olyan utat, ami közben 2000m szintkülönbséget is jelent, folyamatos 10-15%-os emelkedőkkel.

Két magyar busz fönt a csúcson U96 (Zsombor) és Pézsé (Zsolti) buszai egy lelkes kis csapattal.

A visszaút zökkenőmentes volt, leszámítva, hogy míg fölfele a motorért aggódtunk addig lefelé egy kicsit a fékekért, de Peti, U96 és PéZsé alaposan felkészítették a vasakat, le a kalappal előttük!

Az élmény megfizethetetlen volt, minden másra ott a ???. 🙂

Miért a 8000 forint a címben?

Eddig én is azok táborát szaporítottam, akik lemondóan legyintettek egy 500+ kilométeres találkozóra ? mondván -, nem az én pénztárcámnak való! Kérem szépen a helyzet a következő: négyen egy típusidegen autóval fejenként 7-8000.- forintból kint voltunk!

Természetesen, aki, amit eszik-iszik azt most ne számolja bele mert azt itthon is megeszi, megissza és bizony lehet előre csomagolni akár egy hétre is.

Még haza sem értem és máris van egy útitársam a 2012-es Bullitreffenre, természetesen akkor a saját buszommal megyek!

BB

Stáblista és akiknek köszönöm :-):

PéZsé (Kalmár Zsolt) www.bogarhatu.hu user

Kusztó (Ránky Dezső) T3 Klub Hungary www.transporter-talalkozo.hu ötletgazda,létrehozó,főszervező
Lacika ( VWBOXER ) EliteVW Club Hungary

Peti (Pomlényi Péter) a történetben főszereplő autók motorjának megalkotója

Stonemen (Kövesi Zoltán) www.bogarhatu.hu tulajdonos és administrator

U96 (Zsombor) www.bogarhatu.hu user

Syrd (Roland) T3 Klub Hungary

És sokan mások … 🙂

https://plus.google.com/photos/117827251978336428043/albums/5495252195732807649?banner=pwa

https://picasaweb.google.com/ranky.dezso/2010KalsT1TreffenGrossglockner