2004 Portugál túra, 1979-es Westfália buszunkkal: 9 ország, 9700 km

http://kusztokepek.gportal.hu/gindex.php?pg=18121684&gid=1692861

 

Röviden: Meghívást kaptunk barátainktól a 2004-es Portugál foci VB utolsó hetére Faro-ba Portugáliába, egy profi apartman parkba ingyen, és ha már elmegyünk odáig gondoltuk körülnézünk Spanyolországban is egy kicsit. Budapestről egy 1979-es még léghűtéses VW T3 Westfalia lakóbusszal indultunk öten. 3 fiú felváltva vezetett, 1 ember mindig navigált. Ekkor még nem volt GPS-ünk, csak térképek, útikönyvek alapján tájékozódtunk. Felváltva aludtunk 2-en, 3-an menet közben is, így tudtunk haladni 3 napig szinte folyamatosan egész Lisszabonig. Innen összesen 9-en mentünk tovább, 4 országból. Nem volt előre  lefixálva minden, az útikönyvek alapján kerestük, mi lehet, érdekes a környéken amerre éppen járunk.

1.nap  Monako
2.nap Barcelona
3.nap Liszabon. Itt béreltünk kocsit  a többieknek, akik repülőn érkeztek.
4-8.nap A tengerparton le Gibraltárig (Európa legdélibb pontja)
8-14.nap VB nézés, bulizás Faroban
13.nap Sagres (Európa legnyugatibb pontja)
15-16.nap Vissza hazafelé Sevilla, Granada, Barcelona
18.nap Francia országban Montpelliere előtt rablás a kocsiból, irány Párizs útlevélért. Majd Stuttgárti haver, Ausztria, Szlovákia. Ez már nem volt terv, de így alakult. A biztosítás szerencsére fedezte egy részét.

A Spanyol, Portugál tengerpart gyönyörű, és minden olcsóbb, mint itthon.

Kempingekbe csak feltölteni mentünk, (áram, ivóvíz) de nem szóltak a látványos vadkempingért sem sehol.

 

Bővebben:

2004.06.25. Péntek a születésnapomon, éjjel indultunk (dél volt a tervekben): cél Portugália.

1. nap Szombat reggel: Wörthersee-nél megálltunk nyújtózkodni, reggelizni, indulás után pár száz méterrel, iszonyatos fémes zaj ütötte meg a fülünket. Kitört a pánik: na, ennyi volt a nagy túra?., a gyors megállás, alánézés után megkönnyebbülve konstatáltuk, csak a rendszám egyik csavarja esett ki, így félig lelógva húztuk az aszfalton. Lekaptuk, kitettük az ablakba, majd indultunk is tovább. Jó ütemben haladtunk sofőrcserékkel, bár volt, hogy toltuk a sztrádán lépésben a buszt a nagy dugóban.

 

Este már Monacóban jártunk. Először bejártuk a F1 pálya nyomvonalát, majd a Casino előtt parkoltunk le a Ferrarik közé, a tulajdonosok meg a japán turisták minket fotóztak. Esti kikötői séta után, haladtunk is tovább Nizzáig. Itt a tengerparton egy kis csöndes, árnyékos utcában, aludtunk kicsit a kocsiban.

 

 

 

2. nap. Vasárnap a korán kelőknek hála már délelőtt Barcelonában a kikötőben sétáltunk. Megálltunk a Sagrada Familiá-nál. Megnéztük belülről is 10 Eurós diákjeggyel, de ez szerintem nem érte meg, nagyon nincs még befejezve. Viszont a tornyok nagyon vonzóak voltak, de a liftnél iszonyat sor állt. Elkezdtünk hát körbejárkálni, megkerestük a szinte ?titkos? lépcső kijáratokat és szembe a tömeggel elindultunk felfelé. A kilátás csodás, ez megérte a sok lépcsőzést. Akinek kevés ideje van Barcelonára inkább a Gaudi lakóparkba menjen, az sokkal érdekesebb. Ezt mi akkor még nem tudtuk, de mivel időre kellett Lisszabonba érnünk és tudtuk visszafelé is erre jövünk, indultunk gyorsan tovább.

  

Úton Lisszabon felé a francia Riviérán mentünk, ugyan ez kis kerülő, de gondoltuk érdekesebb, plusz így kikerültük Madridot. Az úton többször majdnem hőgutát kaptunk, kietlen pusztákon mentünk keresztül. Az ?óriás fekete bikákon” kívül nem láttunk sehol szinte semmit, sokszor még embereket, autókat sem.

 

    3. nap: Hétfőn reggel megérkeztünk Lisszabonba, kisebb keresgélés után a város közepében találkoztuk a többiekkel, egy kempingben: evés, ivás és végre rendes fürdés. Innen elindultunk várost nézni a busszal és a bérelt Yarissal, de szinte minden zárva volt, nemzeti ünnep lévén, egyébként is alig találtunk látnivalót az úti könyvek alapján.

 

    

Visszamentünk a kempingbe, felpakoltuk a többiek cuccait is a buszra, és már indultunk is.

Estére megálltunk Sines-nél az óceánparton. Életem egyik leggyönyörűbb helyén kötöttünk ki, sziklaszirtek, homokos part, nagy hullámok. Itt átnéztük a hűtőinket és az autó állapotát. A kocsi rendben volt, de az egyik hűtőláda a 3 közül kiolvadt, nagy örömünkre állt benne szétolvadt vaj. A jó hangulatú táborverés után, nagyon komoly naplementével zártuk a napot, mi a Westiben, a többiek a parton aludtak. A helyi rendőrök jöttek reggel bringával, de egy szót nem szóltak a vadkemping miatt.

     

   

 

 

4. nap: 29.-e egész nap pihenéssel, strandolással telt az óceánparton. Találtunk egy kis forrást a sziklafalban, ez tökéletesen hűtötte a nagy melegben a söreinket. Este sétáltunk egy nagyot a kis halászfaluban, majd vacsorázni beültünk egy étterembe, tengeri herkentyűket enni. Mindannyian direkt mást kértünk, így szinte mindent megkóstoltunk. A nagy dumálás közben, a helyi pincér teljesen összezavarodva találgatta, honnan jöhettünk, mert beszéltünk egyszerre magyarul, németül, angolul és spanyolul is, mivel eléggé nemzetközi volt a csapat: 3 magyar fiú, 1 magyar lány, 1 magyar lány Szlovákiából, 1 Máltán élő, olasz állampolgár, magyar lány, 1 Németországban élő magyar fiú és a 2 német haverja, akik jól beszéltek spanyolul. Ezután megkerestük a helyi kempinget és ott aludtunk, teljesen kifizethető árért, az akkumulátorok és víz készleteink feltöltése, rendes tisztálkodás végett.

 

 

 

 

5. nap: Szerdán indultunk tovább, kinéztünk a könyvekből egy csontkápolnát.  A szerzetesek koponyájából és csontjaiból épült, ezek tényleg mindent beleadtak.

 

 

 

 

Majd ismét haladtunk egy kicsit, a napközben nem ritkán 45 C-ban ( ha letekerted az ablakot mintha egy hajszárítót toltak volna az arcodba, olyan meleg levegő áramlott befelé.) Délután megálltunk egy kisvárosban: szieszta, nézelődés, vásárlás, kávézgatás volt a program.

    Innen haladtunk tovább és estére egy újabb kempingben álltunk meg. Nagyon jó érzés volt, hogy minden kempingben előbb-utóbb találtunk VW Buszosokat és egyből lehetett menni, kocsit nézni, haverkodni. Ebben a kempingben is egymás mellé álltunk, jól nézett ki egymás mellett a 3 féle Westfalia tető variáns. A buszosokkal összeültünk és óriási nemzetközi traccsparti kerekedett.

 

 

6. nap: Julius elsején délelőtt, már úton is voltunk Gibraltár felé. A legnagyobb melegben a térképen kiszúrtunk egy kis tavacskát, de gyanúsan nem fürdött benne senki, hosszasan tanakodtunk, poénkodtunk miért ilyen kihalt itt minden, majd mikor kacsák jelentek meg a vízen egy másodperc alatt ugrottak be a többiek.

Délutánra kinéztük magunknak Rondát, ami nevével ellentétben nagyon szép hely. Egy sziklaorom tetején van az egész kisváros, Spanyolország legnagyobb bika arénája is itt található. Sajnos a belépődíj aranyárban volt, na nem is mentünk be :- )  Inkább jól körbejártuk a városkát, minden részét szakadék veszi körül, kis szigetként emelkedik ki a környékből, ki-bejutni is csak egy hídon lehet.

  

 

 

 

 

 

Innen már egész úton jól látszott a cél, meghatározva az irányt: Gibraltár.

 

 

 

 

 

Este Cadiz-ban hosszas keresés után, végre találtunk egy kijáratot a tengerpartig, itt is aludtunk. Egészen más volt, mint az óceán, sokkal nyugodtabb, halkabb a víz, a homok sötétebb és durvább. Csigaházgyűjtés, sütögetés volt a program.

 

7. nap: Pénteken végre elértük Európa legdélibb pontját, Gibraltárt. Mivel még mindig Angol terület, ezért van határ, itt kitaláltuk 9 féle papírral megyünk át. Valaki személyivel, valaki útlevéllel, a lényeg az volt, hogy két ugyan olyan papír ne legyen. Itt is néztek rendesen, milyen csapat lehetünk. A határ utáni reptéren átsétáltunk!! Igen átsétáltunk, itt ugyanis olyan kevés a hely, hogy csak keresztbe, a hegy elé tud leszállni a repülő, egy sima lámpás kereszteződéssel megoldva a forgalom megállítását. Mivel itt szinte nincsenek utak és a parkolás bent nagyon drága, a kocsikat kint hagytuk, de gyors számolás és kis alkudozás után, fél napra béreltünk egy VW T4 taxit, ami elvitt mind a 9-ünket, az összes érdekességhez. Olcsóbban kijött, mint a felvonó és a sétáló belépők, plusz így kaptunk egy idegen vezetőt is. Az iszonyat meredek szerpentinen, a kaptatón visszatolatgatva tudott csak a helyi sofőr is továbbjutni a ?kanyarokban?. A hegyen a helyi majmok nem félősek, még a fejünkre is másztak a kicsik.  A monda szerint, amíg itt vannak, csak addig lehet Angliáé a terület, (száraz tésztát vigyetek nekik, azt imádják)  fotózkodtunk az emlékműnél: innen jövünk, most itt vagyunk… Ezután megnéztük a cseppkőbarlangot, sziklába vájt erődöt. Innen már majdnem át tudtak lőni Afrikáig, így ellenőrzés alatt tartva a Földközi tenger forgalmát.

Késő délután egy útba eső homokos tengerparton pancsoltunk naplamentéig.

Éjjelre megérkeztünk Albufeira-ba, jót aludtunk a tengerparton, közel az apartman parkhoz.  Itt reggelre a hűtőnkből, ami gázról a kocsi mellett ment, valószínűleg kutyák elvitték az összes húskészítményünket.

8. nap: Szombat délelőtt: tengerparton tespedés, árnyékkeresés, önsajnálat, letargia, szenvedés =)

Délután elfoglaltuk az apartmanunk, ami full-extrás volt, tengerpart, medencék, sportpályák.

 

 

 

 

 

03-07.-ig. Nappal: strandolás, medencézés, strandröpi, frizbi, csajozás. Este: Foci EB nézés, sörözés, shoppingolás, tengerparti-kisvárosi séták.

Közelben van Európa egyetlen hullámszörfözésre alkalmas helye és mivel ezt előre tudtuk, ki is próbáltuk magunkat, talán mondanom sem kell nem túl sok sikerrel.  Ha már nem bírtuk, a program strandolás, body board-ozás, búvárkodás, fotózás volt. Mivel nem volt messze, elmentünk Európa legnyugatibb pontjára Sagresbe is.

 Másnap megnéztünk egy másik erődöt is, de ott nem volt semmi érdekes, viszont itt találkoztunk újra a Norvég T3-as haverunkkal, még Portugáliából.Hazafelé a szörfözésből mindig megnéztünk valamit a közelven pl: tányérokkal kirakott ház.    .

 

 

A Foci EB döntőt, a városka főterén, óriás kivetítőn néztük a helyiekkel, brutális szieszta hangulatban. Sajnos nem a Portugálok nyertek, így elmaradt a népünnepély, pedig már nagyon jó volt a hangulat.  A koncertre már csak a külföldiek maradtak, velünk együtt kissé elázva.:- )    Mivel tudtuk, lassan indulunk haza, nagy kajálós búcsú bulit tartottunk, a tengerparton egy kis hangulatos étteremben.

12. nap: 07.-én Szerdán szétvált a csapatunk, 4-en elindultunk hazafelé a busszal, a többiek majd repülnek 2-3 nap múlva, még egy kis csavargást terveztek Portugáliában. Hétközben az apartman parkban, megismerkedtünk pár lánnyal strandröpi közben és mivel a hely szuper volt, a lányok meg marasztalták a fiukat, hát nagy duzzogva maradtak még 2 napig.

Mi este már Sevillában voltunk, megnéztük az építészeti világkiállítás helyszínét, Makovecz házat. A világ egyik legszebb arénája is itt van, de mivel mi éjjel értünk oda ezt csak kívülről láthattuk. Ha viszont már ott voltunk, kívülről azért megszemléltük a város templomait, palotáit, mindent, amit az útikönyvekből érdekesnek találtunk.

 

 

 

13. nap: Granada- Alhambra, a mór építészet csodája, ez tényleg kihagyhatatlan, erre sok időt szántunk. (Előre kell jegyet foglalni!)

 

 

 

Ebédeltünk egy kis olcsó étteremben. Majd megint tövig nyomtuk a gázt és késő délután már újra Barcelonában voltunk. Mi fiúk bejártuk a fél várost, utcai élőszobrok, piac, templom, ez alatt a csajok a Women Secret-boltban, 3 óráig próbáltak és álltak sorba 2 bugyiért. 🙂

14. nap: 09.-én úton hazafelé, hajnalban megálltunk Montpellier-nél, egy nagy autópálya parkolóban, itt amíg félig aludtunk 4en a kocsiban, kiraboltak minket. Feltépték az anyós ajtót és elszaladtak az első kezükbe akadó táskával, sajnos ebben pont volt sok érték, plusz a párom útlevele. Mivel holt fáradtak voltunk az egész napos utazástól, előre az ülések közé dobtuk az útban lévő táskákat, ez nagy hiba volt. Most már tudjuk, ilyen helyen össze kell spaniferezni belülről az ajtókat.

15. nap: Szombat. Hajnalban már a rendőrségen voltunk, telefonálgattunk, bankkártyát tiltottunk.  Itt elég durván változott a terv hisz hétfőn már dolgozni akartunk, de a szlovák nagykövetség Párizsban van. Eldöntöttük, irány Párizs. Utólag rájöttünk Bécsbe is mehettünk volna, de mivel bejelentettük a lopást a biztosító miatt, nekünk Párizsba kellett menni.         (ez a ?kis? kitérő benzinben és autópálya díjban többe került, mint az addigi két hét összesen)

Estére fel is értünk Párizsba, itt kinéztünk térképen egy kempinget, de nem találtuk. Közben az igazi gettó részen mászkáltunk, így a rablás után a lányok nagy örömére. Végül biztosra mentünk a versailles-i kempingbe, de itt pont lekéstük a kapuzárást. Szerencsére a gondnok jó fej volt, megmondta hol tudunk biztonságban aludni a kocsiban és gyalog betessékelt minket enni, tusolni.

16. nap: Vasárnap Párizsban csak miattunk kinyitott a Szlovák Nagykövetség. Nagyban nehezítette dolgunkat, hogy párom ugyan Szlovák állampolgár, de kb. annyira beszél Szlovákul, mint mi a kötelező 8 év tanulás után Oroszul. Itt szerencsénkre az ügyintéző meghallotta mi magyarul beszélgetünk és elárulta ő is felvidéki. Innentől már gördülékenyen magyarul ment minden, hiába na magyarok mindenütt vannak a világban. A nap hátralévő részében megnéztük a várost. Eiffel torony, Notre Dame, Louvre, Diadalív, valami “sanzelizé” és persze a kihagyhatatlan Prada bolt =))  Kissé bonyolította a tájékozódásunk, hogy a benzinkúton vett legolcsóbb térkép útvonalai, valahogy nem arra kanyarodtak amerre az utak. Majdnem egy óra volt mire rájöttünk, ez bizony egy metrótérkép, de megoldottuk azért, ez alapján is.

Érdekes volt, hogy a nyaralásunk végére pont esni kezdett, de még ez is jól esett az eddigi nagy hőség után.

 

Estére Stuttgarti a barátunknál aludtunk, aki nálunk 3 nappal később indult haza Albufeirából!

17. nap: 12. Hétfőn jó pár órát késett az indulásunk, mivel sikerült a hűtőket elfelejtenem lekapcsolni akkumulátorról estére és azok teljesen lemerültek reggelre. Mivel a barátunknak dolgozni kellet menni, mi ott maradtunk és az utca lakóit végigjárva nagy nehezen sikerült csak bebikáztuk a kocsit. Innen már meg sem álltunk Regensburgig, majd tovább haza. Éjjel újabb kaland várt minket a Magyar határon, Ildit nem engedték be az országba az ideiglenes útlevelével, így vissza kellett mennünk Szlovákia felé. Pozsony és Komárom között egy vasúti átkelőn akkorát ugrattunk, hogy jó pár dolog összetört, amit Portugáliától emlékbe, ajándékba cipeltünk addig. Este végre megérkeztünk Komárnoba. Itt ismét szétvált a csapat, húgom és Balázs a busszal rohant haza, így is eléggé elhúzódott a szabadság.

18. nap: 13. Kedden Szlovákiában persze épp nem volt ügyfélfogadás, így kénytelenek voltunk várni másnapig.

19. nap: Szerda iratok SOS intézése és végre este már újra Budapesten voltunk.

Ui: komplett olajcserét csináltunk félúton, de a Westfália hazafelé a 3 napos folyamatos hajtástól csörögni kezdett. Hihetetlen, de 10. ország, 9800 km megtétele után elment a garázsig és ott másnap már nem indult.